A szappankészítés
A szappant az emberiség már többezer éve ismeri, noha jó ideig nem tisztálkodásra használták. Az ókori Egyiptomban szappanszerű anyagot használtak mumifikálásra, illetve orvoslásra. A kultúrájukról híres ókori görögök nem használtak szappant, a tisztálkodást hamuval és olajjal véhezték. A rómaiak, hódításaik idején a galloktól vették át ezt a gallok által kecsketejből és hamuból készített szert, de eleinte csak a haj színezésére és rögzítésére használták.
A IX. században arab alkimisták jegyezték fel a szappan tisztító hatását, s ez idő tájt vált jelentőssé a szappanbehozatal Európába. A szappan értékes kereskedelmi árucikké vált, különösen a növényi kivonatokkal illatosított finom szappanok. Nagy Károly idejében rendelet tette kötelezővé szappanfőző műhelyek létesítését a főúri birtokokon. A késő középkorban viszont visszaszorult a szappan (és a víz) szerepe, mivel az emberek úgy hitték,ezek terjesztik a fertőzéseket. Sokáig az orvosok is úgy vélték, hogy a levegő és a víz káros hatása ellen a ruházat és a púder jelent védelmet. A XIX. században ez a vélekedés megváltozott, s megnőtt a kereslet a szappan iránt. Hamarosan megindult a tisztálkodáshoz és mosáshoz egyaránt használt szappan tömeges gyártása.
Napjainkban a szappankészítés újra reneszánszát éli. Ennek egyik oka, hogy napjaink túlvegyszerezett világában egyre többen szeretnék elkerülni a felesleges érintkezést a kemikáliákkal, s szívesebben használnak természetes alapanyagokat tartalmazó szereket. Persze az, hogy egy szappant házilag, kézműves technikával készítettek, önmagában még nem jelenti azt, hogy natúr, vagyis csak természetes alapanyagokat tartalmaz. Ez a hozzáadott anyagoktúl függ, ezért ha ilyen terméket szeretnénk vásolni, mindig győződjünk meg a termék összetevőiről!